36th chapter - Trust me

-*- Justin szemszöge -*-

Éppen az utamat járom Emily háza felé, ugyanis nemsoká három óra. A szokottnál gyorsabban mentem, és ezt csak akkor vettem észre, amikor már a sarkon kellett, hogy beforduljak. Frusztráltan vettem tudomásul, hogy azért megyek fénysebességgel, mert ideges vagyok. Hogy miért? Nem Emily miatt. Amiatt az utolsó kis féreg miatt, aki a veszekedésünk fő oka volt.

Már vagy ezer összeesküvés-elméletet leforgattam a fejemben, hogy miként, hogyan, mikor és milyen sebességgel fogom megölni, hogy ha egy ujjal is hozzá mer érni Emilyhez. Talán túlzásnak hangozhat, de nem tűröm, hogy bárki is úgy érjen hozzá, ahogyan csak nekem van jogom. Ő az enyém, és nem érdekel, mióta ismerik egymást. Nyilvánvalóan egy lúzer, ha Emily még csak nem is gondolt rá soha úgy, mint egy férfira.

Sikeresen még jobban felidegesítettem magam, mire a ház elé értem. Igyekeztem lenyugodni, mert mindenki tisztában van vele, hogy mi történik, ha végtelenül feldúlt vagyok. Újból felidéztem a kibékülésünket Emilyvel, az ajkait az enyémen, és az érintéseit. Teljesen másféle idegesség kerített hatalmába, amint lelki szemeim előtt ismét megjelentek ezek a képek. Alig vártam, hogy újból átélhessem, ezért gyorsan át is másztam a kerítésen, fel az erkélyig, s deja vu fogott el, ugyanis a szépség ugyanolyan pózban ült az ágyán, mint ahogyan tegnap, csak éppen másmilyen ruhában. Nagy kő esett le a szívemről, amiért nem volt bent az a féregnyúlvány, nem is tudom miféle harag öntött volna el, ha meglátom.

Ezúttal nem hagytam, hogy elcsodálkozzak a tökéletességén, bekopogtam, hogy mihamarabb a karjaimban tarthassam. Felkapta a fejét, s szélesen elmosolyodva nyitott ajtót. Meg sem vártam, hogy köszönjön, máris a birtokomba vettem a száját, s próbáltam olyan gyengéden csókolni, mint amilyen gyengéden érzek iránta. Hátára vezettem fel a kezemet, s szorosan öleltem magamhoz. Egyszer még meg fogom szívni, hogy ennyire szerelmes vagyok belé.

-   Szia – köszöntött suttogva, majd egy rövid puszit nyomott az ajkaimra. Aligha feleltem valamit, inkább belebújtam a nyakába, és élveztem a nyugalmat, ami azon nyomban elöntött.

-    Hogy vagy? – emeltem fel a fejem a füle mellé, s úgy kérdtem halkan.

-    Jobban – simogatta meg a felkarom. – És te?

-  Most már jól – puszilgattam. Már szinte nyálasnak éreztem magamat, de nem tehettem róla, egyszerűen megbolondított, ha a közelemben volt. Válaszomért egy gyönyörű mosolyt kaptam, majd egy újabb csókot. Talán mégsem olyan gáz ez az egész szerelem téma.

-    Figyelj, mondanom kell valamit – kezemnél fogva húzott be, s leültetett az ágyra. Nem tetszett, ahogyan rám nézett, ezért engem is azonnal elragadott a rossz érzés. – Az a helyzet, hogy…

-    Megjöttünk! – a szívem majd’ kiugrott a helyéről, annyira megijedtem a hirtelen ajtónyitódástól.

Száguldó szívvel meredtem az ajtó felé, és megpillantottam Leaht. Kifújtam a levegőt, majd homlokomra helyeztem a kezemet, s lehunyt szemmel lélegeztem nagyokat. Muszáj volt lenyugodnom, hiszen bárki lehetett volna, ráadásul pont abban a pillanatban toppan be, amikor Emily éppen mondani akar valami fontosat. Várjunk csak… Azt mondta megjöttünk? De hiszen egyedül…

-    Szia, Mily! – csapta meg a fülemet egy újabb hang, mire ismét a bejárat irányába kaptam a fejem, s elöntött a végtelen méreg.

Mi a faszt keres ez itt? És mi az, hogy Mily?

-    Sz-sziasztok – dadogta félve Emily. A srác elkapta a tekintetem, és pár másodpercig farkasszemet nézett velem, majd lesiklott tekintete az Emilyvel összeforrt kezeinkre, s szemmel láthatóan nyelt egy nagyot. Helyes, tudd, hol a helyed.

-    Szia, Justin, minden rendben? – Leah feltűnő érdeklődéssel támadott le, s ekkor vettem le fenyegető tekintetemet a gyerekről.

-    A legnagyobb rendben – feleltem ezt úgy, hogy az illetéktelen szemébe néztem. Fogalmam sem volt, milyen a hangszínem, de biztos vagyok benne, hogy nem volt a legkedvesebb.

-    Izé, ő itt Leah unokatestvére, Derek – pattant fel zavartan Emily, s én követtem, így kartávolságon belülre kerülve attól a kis nyomoréktól. – Derek, ő itt a…

-    Barátja, Justin – nyújtottam kezet, s le sem vettem a szemem a tekintetéről. Szilárdan, szigorúan meredtem rá, úgy, hogy éreztessem vele, mit teszek vele, ha bármi félreérthetőt mer tenni. Egy pillanatig pásztázta a kezemet, majd ismét a szemeimbe nézve, határozottságot erőltetve magára megragadta a felé nyújtott végtagom.

-    Örülök, hogy megismertelek, Justin – erősen szorított, mintha azt hinné, több nálam. – Nem is tudtam, hogy Milynek barátja van. Egy szót sem mesélt rólad – igyekezett barátságosan hangzani, de én értettem a célzást.

-    Én sem tudtam rólad, biztosan túl lényegtelennek tartotta megemlíteni – még mindig kézfogásban beszéltünk, s csak azt vettem észre, hogy egyre erősebben szorítjuk egymás kezét. Reakciómra a szája egy egyenes vonallá vált, majd szabályszerűen eldobta a kezéből az enyémet.

-    Oké, szóval – Emily közénk állt, valószínűleg érezte az ellenszenvet, ami áradt belőlem. – Justin, gyere ki velem kérlek az erkélyre, beszélnünk kell. Addig Leah, maradjatok itt – mondta, és már taszigált is kifelé. Amint kiértünk, becsukta az ajtót, és megmagyarázhatatlan tekintettel meredt felém.

-    Kérlek, ne csináld ezt vele – könyörgött, s közvetlenül elém állt. – Ő nagyon… szóval fontos nekem, nem szeretném elveszíteni – szinte már könnyben volt a szeme, mire nekem újra kezdett megtörni a szívem.

-    Fontos neked? Na és mennyire fontos, Emily? – fel tudtam volna robbanni, annyira ideges lettem. - Meg tudnál csalni vele, annyira?

-    Mi? Justin ez…

-    Ne mondd, hogy baromság, mert nem az! – sorjában pattantak el az idegeim, és alig bírtam türtőztetni magam. – Nem hiszem el, hogy nem látod, ahogyan rád néz! Szerelmes beléd, bassza meg, te meg jössz nekem ezzel a fontos-témával, honnan tudjam, mit csináltok, amikor ketten vagytok? – hevesen csapkodtam a kezemmel, s dühösen néztem rá Emilyre. Megtört tekintettel meredt rám.

-    Ó, szóval ez a helyzet – bólintott magának. – Nem bízol bennem, és rajtam vezeted le a saját önbizalomhiányodat! Basszus, Justin, szerinted, ha akarnék tőle valamit, már nem lennék együtt vele? Szerinted, ha megcsalnálak, hagytam volna, hogy ti ketten találkozzatok? Én csak azt akartam, hogy lásd, előtte is ugyanúgy érzek irántad, mint amikor csak kettesben vagyok veled, erre te ilyeneket feltételezel, egyszerűen nem tudom elhinni ezt az egész… - nem fejezte be a mondatot, helyette elfordult, s két tenyerébe temette az arcát.

Azon nyomban szertefoszlott a dühöm. Igaza van. Értelmetlen lett volna, és valószínűleg erre akart figyelmeztetni, mielőtt betoppant Leah. És én, aki azt mondtam neki, hogy megértem, hogy nem én vagyok az egyetlen fiú, akivel beszél, jelenetet rendez éppen emiatt. Mekkora egy balfasz vagyok.

Odasiettem a háta mögé, és gyengéden szembe fordítottam magammal. Leeresztette a kezeit, de a fejét lehajtva hagyta, semmi nem látszott az arcából a lehulló hajtömege miatt. Végigsimítottam puha arcán, s éreztem a leáramlott könnycseppeket az ujjamon. Felemeltem a fejét, s ködös tekintetét tanulmányoztam bűnbánóan. Minden létező fény megcsillant a szemében, s még sírva is gyönyörűen festett.

-    Ne haragudj – közel húztam fejét, s puszikkal leptem el a homlokát és az orrát. – Én csak képtelen lennék együtt élni a tudattal, hogy másé vagy. Csak magamnak akarlak – pár másodpercre lehunytam a szemem s hangosan kifújtam a levegőm.

-    A tiéd vagyok, Justin – Emily megfogta a fejem, s kissé visszahúzta, hogy a szemeimbe tudjon nézni. – Kérlek, értsd meg, hogy nekem nem kell más, és fejezd be az önmarcangolásodat. Bízz bennem – áthatóan meredt rám, miközben selymes kezeivel közre fogta a fejem.

Nem válaszoltam, csak a számra húztam az övét, s hagytam, hogy az iránta érzett mély érzéseim átjárjanak, miközben csókolom. Átkarolta a nyakamat, szorosan hozzám bújt, s folyamatosan csókolt. Meg akarom neki mondani, hogy szeretem, nyíltan ki akarom neki mondani, de biztos vagyok benne, hogy nem kapnám azt a választ, amit remélek, s csak eltávolodna tőlem. Még korai, és a legutolsó, amit akarok, hogy eltaszítson magától.

-    Akkor képes vagy korlátozni magad? – kérdte a csók után.

-    Csak legyél a közelemben, és akkor képes leszek – utoljára megcsókoltam, s összekulcsolt kézzel lépkedtünk vissza a szobába.

Az undor, ami Derek barátunk arcán megjelent, amikor megpillantott minket kézen fogva, kifejezetten mulatságos volt. Már csak ezért is megéri türtőztetni magamat, egy ilyen nyikhaj gyerekkel viccesen is el lehet bánni, nem kell hozzá kimutatnom az ellenszenvemet.

-    Mielőtt bárki bármit mondana – Emily hangja csendült fel -, Derek, minden, ami itt zajlik, hétpecsétes titok. A szüleim nem tudhatnak Justinról, legalábbis nem így – gondolkodott hangosan. – Kérlek, ne mondj semmit anyáéknak erről. Megteszed ezt a kedvemért? – kérlelő tekintettel nézett nyikhaj cimborámra, mire az rögvest rám vezérelte tekintetét. Hiába méregetsz, attól még én leszek Emily barátja, nem te – belsőm cinikusan és diadalittasan szólalt fel, mire muszáj volt elmosolyodnom.

-    Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – szegezte a szépségnek többértelmű kérdését. Emily megszorította a kezemet, s felelt.

-    Ennél biztosabb nem is lehetnék – mondta határozottan, s pár pillanat erejéig rám nézett. Istenem, hogyan lehet valaki ennyire… tökéletes.

-    Jó. Ha így akarod, rendben – hivatalos stílusban, kimérten válaszolt neki. Nem csodálom, így is lerí róla a jómód: a cipője fényesebbre van törölve, mint a gyémánt, a csuklóján kattogó Rolex pedig van vagy háromezer dollár. Ha valaha is azt hitte, hogy csak azért mert gazdag, Emily az övé lehet, akkor én vagyok rá az élő példa, hogy tévedett.

-    Csodás, és most, hogy minden oké, elkezdhetnénk csinálni valamit, mert mindjárt elalszom – Leah szólalt meg a hátam mögül a szokásos stílusában, mire csak bólintottam egyet. Sürget az idő, és nem akarok csalódást okozni Emilynek.

Emily elengedte a kezem, majd mindenkit az asztala köré vezérelt, és leültetett minket. Ő állva maradt, s úgy kezdett magyarázni néhány dolgot ezekről az estélyekről, az apja szokásairól, és a sorrendiségről.

-    Már mindent megtanítottam, amire szükséged lehet szombaton – hozzám beszélt, s közben fel-alá járkált, mint mindig, amikor ideges, vagy elmerült. – Az egyetlen dolog, amit még nem tudsz, az a keringő. Ezt fogjuk gyakorolni ma és holnap. Ha már megy, akkor elmegyünk bevásárolni, meg kell vennünk az öltönyödet, és az estélyhez szükséges kellékeket. Beszerzünk pár hétköznapi viseletet is, ugyanis ha nyilvánosan fogsz mutatkozni velem, akkor a fotósok bármelyik pillanatban lekaphatnak minket, és nem szeretném, ha bármi kifogásolható tényezőt találnának rajtad – sorolta. Álljon meg a menet.

-    Te fogsz neki vásárolni? Ez szánalmas… - fújt Derek, majd lemondóan és idegesen rázni kezdte a fejét. Mit sem törődtem vele, inkább Emilyvel társalogtam.

-    Ezt nem engedhetem meg, Emily, túl sok – jelentettem ki. Ő viszont ellentmondást nem tűrően emelte fel a kezét, jelezve, hogy álljak le.

-    Justin, kérlek, ne ellenkezz. Ezek az összegek semmiségek, és alapvetőek az egész művelethez. Nem járhatsz ilyen ruhákban, amikor egy sikeres vállalkozó fia vagy – mondta.

-    De…

-    Kérlek – nézett rám reménykedve, s arcára pillantva ellágyult a szívem. Hogyan is mondhatnék neki nemet.

-    Jól van – sóhajtottam, mire Derek sziszegni kezdett, ezzel érzékeltetve a felháborodását. – De csak annyit veszünk, amennyi szükséges. Ígérd meg, hogy nem költesz rám feleslegesen – szegeztem le a feltételemet, mire azonnal bólintott is. Nem hiszem, hogy tudná, mennyi is a sok, de én, aki már egy ideje magas fokú nyomorban él, könnyen érzékelem. Nem akarom, hogy azt higgye, kihasználom a pénze miatt.

-    Akkor, kezdhetjük a keringőt? – tárta szét karjait, s rám mosolygott. Ennél szebb dolgot még életemben nem láttam.

Szépségétől megigézve álltam fel, s széles mosollyal közeledtem felé. Szégyellősen elmosolyodott, majd lenézett a földre, mint mindig, amikor zavarban van. Ilyenkor legszívesebben átölelném, és nem engedném el soha. A derekáért nyúltam, s közel rántottam magamhoz. Ekkor nézett fel rám, s már éppen megcsókoltam volna, amikor félbeszakítottak.

-    Ne felejtsétek el, hogy miért vagyunk itt – ezúttal Leah szakított meg mindent. Oldalra néztem, éppen rá, csak hogy megajándékozzam egy gyönyörű pillantással. Utálom, hogy itt vannak.

-    Igazad van, ne haragudjatok – Emily kissé eltolt magától, amit egyenesen felháborítónak tartottam, s már beszédre is nyitottam a szám, de megelőzött. – A kezed a lapockám alá, ide – megfogta, majd feljebb csúsztatta a jobb kezem. – A bal kezed add ide, derékszögben legyen a felkarod és az alkarod – jobb kezével megragadta az én balomat, s magyarázás közben ő is csinálta velem. – Húzd ki magad, és a fejed fordítsd el egy kicsit balra – indulataimat lenyelve tettem pontosan azt, amit mondott. – Most pedig kövesd a mozdulataim – lassan emelte a lábát, időt hagyva nekem az eligazodásra.

Nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne tévesszem el, Emily pedig folyton azt kántálta, hogy: bal előre, jobb hátra. Egy idő után belement a fejembe, s ráéreztem a mozdulatokra. Nem voltam tökéletes, de ahhoz képest, hogy először táncoltam ilyet, kifejezetten sikeresnek mondhattam magam. Leah közben adta az utasításokat, kijavította pár mozdulatomat, azokra is igyekeztem figyelmet fordítani, bár nem nagyon ment, jobban el voltam foglalva a szépséggel.

Élvezettel fogtam Emilyt a karomban, s figyeltem, milyen kecsesen és szépen mozog. Haját, ahogyan ide-oda lebeg tánc közben, s szép nyakát, ami hívogatta a számat. Nem mondok újat, ha kijelentem: sosem láttam még nála szebb teremtést, és semmi nem tölt el nagyobb örömmel, mint a tudat, hogy az enyém. Tanulmányozását nem meglepő módón újból a környezetem szakította félbe.

-    Oké, azt hiszem, én hazamegyek – Derek felpattant a kanapéról, mire Emily azon nyomban megállt.

-    Köszönöm, hogy eljöttél, Derek – eleresztve engem ment oda hozzá, és átölelte. Élesen szívtam be a levegőt a jelenetre, de szerencsémre Emily még éppen időben elvált tőle, talán túl gyorsan is, amit meglepőnek találtam, de örültem, hiszen egyel kevesebb balhé mára.

-    Leah, jössz velem? – kérdte testvérétől ez a kis féreg.

-    Nem, még beszélnem kell Emilyvel – felelte, amitől mindketten megrezzentünk. Mit akar már bekavarni?

-    Oké, otthon találkozunk. Sziasztok – meg sem várva az esetleges elköszönésünket, azon nyomban kitrappolt az ajtón. Távozása után csend lepte el a szobát, Leaht tanulmányozva egyre inkább sürgette tekintetével Emilyt. Bizonyára nagyon fontos lehet a mondandója.

-    Justin, beszélek Leahval, addig te… - körülnézett, mit is adjon ki feladatul, s megakadt a szeme a könyvespolcon. Oda is rohant, majd levett egy vastag mappát, s felém nyújtotta. – Menj a gardróbomba, s lapozgasd át ezt. Több, mint százféle típusú öltözéket találsz meg benne, jelöld be, melyikek tetszenek ezzel – mutatott rá egy sárga színű tapadós cédulatömbre, amely a mappa elejére volt illesztve. Szemeibe nézve bólintottam, s már be is mentem a gardróbba.

Leültem a kanapéra, s elkönyveltem magamban, hogy nem hallgatom ki, mit beszélnek, inkább foglalkozom ezzel. Lehet, hogy megbánom, de ha tényleg szeretne tőlem bármit is, akkor nem fogja hagyni, hogy a barátnője szétválasszon minket. Azt pedig már csak remélni tudom, hogy nem holmi játék neki a szívem.

Sziasztok!

Ezer meg ezer bocsánat a végtelenül hosszú kihagyásért, de a suli, meg úgy nagyjából minden, hát földhöz vág rendesen. Alig jut időm magamra és a dolgokra, amiket szeretek, amiért állandóan fáradt vagyok. De nem is ez a lényeg, nem akarok a suliról beszélni, látja mindenki eleget.
A részről. Kíváncsian várom a véleményeket, most aztán tényleg, ugyanis az lenne a kérdésem, hogy

• mit gondoltok Leahról?
• mit gondoltok Derekről?
• szerintetek túlzás Justin viselkedése?

Alig várom a meglátásaitokat, mert természetesen megvan a fejemben, hogy mit akarok ebből kihozni, és várom, hogy nektek hogyan jön le a viselkedésük és a jellemük. Komizzatok sokat!:)
Köszönöm szépen a sok visszajelzést itt és a Facebookon is egyaránt, nagyon jól esett, amikor páran közületek megkerestetek Facebookon is, és elmondtátok, mennyire szeretitek a blogot, el sem hiszitek ez mekkora löketet ad az írásra.Remélhetőleg most is lesz olvasnivalóm a rész alatt. :)
Nem tudom, mikor találkozunk legközelebb, teljesen x, de megpróbálok mihamarabb részt hozni. Nem ígérem, hogy ebben a hónapban sikerülni fog, de majd igyekszem, tőletek is függ, szóval hajrá girls! :)
Love ya ♥