38th chapter - Scorpio

-*- Justin szemszöge -*-

Tegnap este döbbentem rá, mennyire is vagyok szerelmes Emilybe. Csak tartottam őt a karjaimban, és a világon semmi más nem létezett számomra rajta kívül. Néztem, amint alszik, ahogyan szuszog, és nem volt szívem otthagyni. Szentségtörésnek éreztem megzavarni az álmát, hiszen rajtam feküdt, szorosan hozzám bújt, ha akár egy mozdulatot is tettem volna, felébredt volna. Viszont választanom kellett a pillanatnyi öröm és a végső lebukás között, így óvatosan próbáltam meg kisurranni alóla, ám gyászos kudarcot vallottam, hisz azon nyomban felébredt.

- Justin? – kérdte tőlem, s készült felülni, ám én visszanyomtam őt az ágyra.

- Mennem kell, édes, a szüleid ránk fognak találni, és anya már biztosan aggódik értem – súgtam, miközben félig becsukódott szemébe néztem. Ő csak bólintott egyet, mire lágyan utoljára megcsókoltam, s el is tűntem a házból.

Én felszarvazott marha, azt hittem békében hazamenetek, és elmesélhetem anyának, milyen jó volt az együtt töltött idő Emilyvel. Ebből nagyjából semmi nem valósult meg, hiszen száz méterre az otthonomtól megpillantottam valakit, aki rettenetesen ismerősen festett.

Fekete pulcsi, világosbarna haj, és az a kék szem…. Ó, szent szar, ez Emily támadója! Hamar be is bújtam a legközelebb eső tömbház mögé, és megpróbáltam kihallgatni a párbeszédet, melyet egy magas sráccal folytatott.

- Mi az, hogy nincs nálad anyag, haver? – hangja úgy hangzott, mintha be lenne dilizve, és nem kizárt, hogy ez így is volt. – Azt ígérted kifizetsz, ha megcsinálom a melót!

- Figyelj, te kis pöcs – erőszak hangját halottam, mire kikukkantottam a tömbház mögül, s fél szemmel figyeltem, amint a másik srác a falnak szorítja azt a kis gennyládát. – Velem nem beszélhetsz így, világos? Itt én vagyok a főnök, és ha még egyszer ilyen hangnemben szólsz hozzám, a szart is kiverem belőled, fogtad? – dühödten ordította a képébe az utolsó szót, mire Emily támadója némán, s hevesen bólintgatni kezdett. – Nem azért vettelek át Skorpiótól, mert kurva jó szívem van, hanem mert munkaerőhiányban szenvedünk, úgyhogy jobb, ha tudod, hogy még egy ilyen, és szétdarabolva doblak bele a tengerbe cápakajának, értetted? – már emelte is a jobb kezét, hogy behúzzon egyet neki, de az a szerencsétlen könyörgőre fogta.

- Kérlek, ne, ne bánts – felemelte mindkét kezét, és védekező pozícióba állt. – Nem fordul elő többet, ígérem.

- Ajánlom is, kölyök, mert különben kinyírlak – elfojtott hangon fenyegette, a feje eltorzult a dühtől. – Ne feledd, a védelmemtől függ a nyomorult kis életed, ha Skorpió megtudja, hogy elárultad, kinyírat – megnyomta az utolsó szót, hogy nyomatékosítson. – Akkor lesz anyag, amikor én mondom, és akkor fogsz belőle kapni, amikor én úgy döntök, ezt jól vésd be a fejedbe, kékség – mondta, majd eleresztette a falhoz szorított senkiházit, és elindult az úton, szerencsére nem felém, hanem a másik irányba.

Amikor hátrább ment, megláttam egy tetoválást az arcán, amely nem mást mondott, mint egy számot: 21. Mit jelképezhet? Huszonegy embert gyilkolt meg? Huszonegyszer próbálták megölni? Lövésem sincs, mindesetre elég rémisztően nézett ki ott a bal szeme mellett.

Miután Emily támadóját elengedte, az megigazította a ruháját, s átvágott a kocsiúton, majd a gazdag negyed felé vette az irányt. Mekkora kis szarházi ez a gyerek! Csak az anyag érdekli, és képes megverni érte bárkit, még egy gyenge szépséget is. Allergiás vagyok a nőkkel szembeni erőszakra az apámból kifolyólag. Nem hagyom, hogy bárki nőkkel verekedjen, ez a leggusztustalanabb dolog, amit egy férfi tehet. De miről is beszélek, hiszen nem is férfi az olyan, aki meg meri ezt tenni.

Megráztam a fejem, hogy kitisztítsam azt, majd a párbeszéden kezdtem el gondolkodni. Ki lehet az a Skorpió, ha ekkora a hatalma? És egyáltalán ki lehet ez a gyerek, hogy ekkora a hatalma? Emily támadója - vagy ahogyan a tetkós srác nevezte, kékség -, erőteljesen benne lehet ebben az egész drog témában. Nagyobb szarházi, mint azt gondoltam, ha elárulta Skorpiót, és átállt máshoz. Viszont, ahogyan a beszélgetésből kivettem, nem járt jól, ugyanis sem itt, sem ott nem kap anyagot, csak kihasználja mindenki, hisz látják rajta a függőséget. Egyszer péppé verem azért, amit Emilyvel tett, erre ebben a pillanatban megesküszöm.

Miután megbizonyosodtam, hogy mindenki eltűnt a színről, kimentem a tömbház mögül, és folytattam az utam hazafelé. Nem tudom, anyáék ébren vannak-e még, de nagyon remélem, hogy semmi baj nem történt velük. Befordultam, s a házunkat megpillantva semmi különöset nem fedeztem fel, és hála istennek erről meg is bizonyosodtam, amint beléptem.

A két kicsi békésen aludt, anya pedig félálomban ült a rozoga fotelban, s belépőmre felkapta a fejét. Elmosolyodtam, ahogyan tanulmányoztam őt, és konstatáltam, hogy mennyire egészségesen fest, mióta a kórházban töltött pár napot, és már a régi vágásai sem olyan csúnyák. Mindezért hála Emilynek.

- Szia, anya – súgtam, nehogy felriasszam a kicsiket. – Remélem nem baj, hogy késtem, csak megvártam, amíg Emily elalszik, és…

- Nem kell magyarázkodnod, fiam, látom a szemedből, hogy épp tőle jöttél – kedvesen elmosolyodott, majd feljebb ült a fotelban. Én akarva-akaratlanul lesütöttem a szemem, s kezdtem zavarba jönni. Hát ennyire nyilvánvaló, amit érzek?

- Inkább aludj, anya, késő van – igyekeztem elterelni a témát, és oda is mentem betakargatni anyát, mire ő csak mosolyogva nézte és nézte az arcomat.

- Jó téged így látni, Justin – mondta, amíg én gondosan igazgattam rajta a plédet. – Ne engedd el ezt a lányt, jót tesz neked – simította meg a karomat. Belenéztem a szemébe, és a szokásos anyai törődést láttam benne. Átöleltem, majd csak annyit mondtam:

- Eszem ágában sem volt – s egy utolsót simítva az egyetlen állandóan támogató emberemen, hagytam anyát aludni, és magam is lefeküdtem a kicsik mellé, hogy holnap újult erővel tudjak vásárolgatni Emilyvel mindenféle marhaságot. Már alig várom! Ja, mégsem.

-*- Emily szemszöge -*-

- Ő meg mit keres itt már megint? – suttogta Justin, miközben a hátsó kerülő úton indultunk neki a nyakunkba venni a várost. Még egy fekete kapucnis pulcsit is követeltem rá, csak a biztonság kedvéért. A lesifotósok bárhol lehetnek.

- Ne csináld már, Justin, ő a legjobb barátnőm – csattantam fel halkan, hogy Leah ne halljon egy árva szót sem a dialógusunkból.

- És? Tudod, hogy csak zavarni tud – kapucnija mögül olyan szemekkel nézett rám, hogy ha jégből lettem volna, egész biztos elolvadva végzem az út közepén.

- Szükségem van rá, nem hibázhatunk – mondtam, mire ő előrefordult és csendben maradt. Hát, ha tudtam volna, hogy ez a mondat kell ahhoz, hogy kuka legyen, amíg odaérünk, akkor már hamarabb is elsütöttem volna.

- Hol kezdjük? – baktatott oda mellém Leah mosolyogva. Fura volt tőle ez a derű, hisz nem szeret vásárolni.

- A hétköznapi viseletnél, aztán jön az alkalmi ruházat – ismertettem vele tervemet, majd rápillantottam Justinra.

Egyik keze a zsebében pihent, a jobb keze pedig, amely mellettem volt, a teste mellett himbálózott. Megtiltottam neki, hogy bármilyen formában hozzámérjen nyilvánosan. Még túl korai, és egyszerűen megfagyok a gondolattól, hogy a média keresztbetehet a terveimnek.  Nem örült neki, sőt, egyenest tiltakozott, de hosszas magyarázkodás, érvelés, könyörgés után végre belenyugodott, hogy ebből nem fogok engedni. Mindent a maga idejében, nem kísérhetjük a sorsot pusztán a pillanatnyi öröm miatt.

- Megjöttünk – Leah hangja térített vissza a földre gondolkozásomból, s rögvest körül is néztem. Senkit nem láttam, aki szemtanúja lett volna az ittlétünknek, így gyorsan a hátsó ajtó felé vettük az irányt, ahol régi ismerősöm, Alexander köszöntött.

- Emily, szívem, te napról napra gyönyörűbb vagy – szélesen mosolygott, vidámsága azon nyomban rám ragadt. A bókra lesütöttem a szemem, és köszönetet mondtam. – Mi járatban erre?

- Fel kell turbóznunk őt – böktem Justin irányába, aki felnézett, amint érzékelte, hogy róla van szó.

- Nahát, maga igazán jóvágású fiatalember – Alex elismerten nézegette Justint, aki erre összeráncolta szemöldökét. Egy erősen feltörekvő nevetőroham tört rám a jelenetre. Szegénynek fogalma sincs, hogy Alexander meleg.

- Nagyon… köszönöm – zavartan hálálkodott Justin, aztán az a kétségbeesett, összezavarodott arc, amivel felém vezette tekintetét, csillapíthatatlan nevetésre késztetett.

- Na, lássunk munkához – viharzottam be, mielőtt összeestem volna a nevetéstől, és a munka máris kezdetét vette.

Alexander félretett mindent, ami eddig nála volt, és kizárólag velünk foglalkozott a varroda helyiségében. Méretet vett Justinról, és magas fokúan koncentrált rá, hogy azt nyújtsa, amit kértem tőle. Ezért imádom Alexet, a legjobb szakember, akivel valaha találkoztam, és sokat tanultam tőle a divat fortélyairól.

Justin önfeláldozóan tette, amire kérték: véleményt mondott az elé vezetett ruhadarabokról Alexnek, amíg én kimentem a bolt ruharészlegéhez, és válogatni kezdtem Justin ízlését alapnak véve. Mindent megkerestem, ami illik egy hozzá hasonló srác karakteréhez, Leah pedig végigtelefonálta a fodrászt, a manikűröst, a pedikűröst, a kozmetikust és a fogorvost is, hogy a mai nap folyamán betérünk hozzájuk. Hát, igen, ma aztán lesz dolgunk.

Miután elégnek éreztem a kezemben tartott tengernyi ruhát, bementem vele a hátsó helyiségbe, ahol Justin tartózkodott, és kezdetét vehette a divatbemutató. Mindhárman leültünk a kanapéra, és türelmesen vártuk, hogy Justin magára öltse a ruhadarabokat, és egytől ötig terjedő skálán pontoztuk az egyes összeállításokat. Minden egyes alkalommal, amikor kijött, beharaptam az ajkam és végigmértem, hiszen eszméletlenül festett ezekben a ruhákban, és ha tehettem volna, segítettem volna neki vetőzni és öltözni egyaránt, de mindez tiltott volt a mai napon. Majd ha vége a napnak, talán kaphatok egy kis ízelítőt.

- Azt hiszem, itt végeztünk – az órára pillantottam, majd gyors fejszámolást végeztem. Sokkal hamarabb letudtuk, mint azt én reméltem. – Nagyon köszönöm, Alex, nélküled nem ment volna – öleltem át, ő pedig csak kuncogott egyet, és közölte, hogy bármikor áll a szolgálatomra.

- Felhívtam Giovannit a méretekkel, ha végeztetek a szépségszalonban, akkor menjetek az Armaniba, elő lesznek készítve az öltönyök – mondta, mire nagyfokú hála sugárzott szét bennem.

- Szépségszalon? – Justin hüledezve kimeresztette a szemét, de nem reagáltam rá.

- Nagyon köszönöm, még találkozunk! – integettem, és az öt szatyor ruhával már ki is surrantunk a hátsó ajtón.

- Szépségszalon? – kérdte ismét, de ezúttal belehajolt az arcomba, hogy válaszra késztessen.

- Igen, Justin, szépségszalon – bólintottam határozottan. – Nem mutatkozhatsz velem, csak ha tökéletes a külsőd, és bár szerintem így is az, szeretnék biztosra menni – mondtam, mire ellágyult a szeme. Istenem, bár hozzáérhetnék!

- Értettem – csak ennyit mondott, és láttam, amint a kezével az enyémet akarná keresni, de eszébe jut, hogy nem lehet, így vissza is ejti maga mellé. A franc a paparazzikba!

- Emily, jobb, ha sietünk, el fogunk késni – Leah észhez térített, én pedig szedni is kezdtem a lábamat. Nem avatkozik bele sok mindenbe, hagyja, hogy kettesben legyek Justinnal, de ha kell, azonnal visszatérít a kellő kerékvágásba, és ezért nem is lehetnék hálásabb neki.

A szépségszalon szerencsére nem volt messze a ruhabolttól, így villámgyorsan odaértünk. Bent természetesen mindenki felismert, és rögtön készen álltak végezni a dolgukat. Magam mellé húztam Justint, és ismertettem őt, valamint az elképzelésemet a szakemberekkel. Minden női vendég jól végigmérte, mire belehasított a hasamba a féltékenység, de elűztem onnan, és a fontosabb dolgokra koncentráltam. Nem hagyhatom ezeket felülkerekedni magamon. Justin még egyszer utoljára félve a szemembe nézett, mielőtt az alkalmazottak kezelésbe vették volna. Szegény, bárcsak foghatnám a kezét, amíg dolgoznak rajta.

Egy órán át türelmetlenül várakoztunk Leahval, mikor megpillantottam a tükörben Justint. A haját rövidebbre vágták két oldalt, felül pedig meghagyták hosszúnak, és felzselézték. A bőre tükörsimán ragyogott a lámpafényben, a szemöldöke hozzáillően formára lett szedve, az ajka pedig hívogatóan puhának nézett ki. Édes istenem, felháborítóan helyes volt. Mögötte ott állt az összes szakember, mintha munkájuk ékességét hagyták volna tündökölni nekem, s még a lélegzetem is elállt. Justin lassan odalépkedett elém, és félve rám nézett.

- Hogy tetszem? – beleharapott az ajkába, és szempillái alól figyelt engem. Nem tudtam mást tenni, csak tátott szájjal figyelni őt. A torkom kiszáradt, a mellkasom egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt, a szemem szúrni kezdett, amiért régóta nem pislogtam. A fene belé, fene a tökéletességébe!

- Eszméletlenül nézel ki, Justin – hangom a suttogáshoz volt hasonló, úgy festettem, mint egy idióta rajongólány.

Justin szélesen elmosolyodott, ekkor láttam csak a fogait, amik pár árnyalattal fehérebben csillogtak. Szent ég, és ez a pasi az enyém! Válaszra sem méltatott, csak nyúlt volna a derekamért, hogy magához rántson. Ekkor ébredtem fel, és reflexből meghátráltam. Még mindig nem érhetünk egymáshoz. Mielőtt túl nagy lelkiismeret-furdalást okozott volna Justin csalódott arca, odamentem az alkalmazottakhoz, és mindegyikőjüknek hatalmas köszönetet mondtam, amiért ilyen profi munkát végeztek, utána Leah felé vettem az irányt.

- Mehetünk az Armaniba? – kérdtem.

- Épp az előbb hívott Giovanni, már vár – felelte, így muszáj volt az utolsó állomásra indulni. Justin ezúttal nem tette fel a kapucniját, gondolom félt, mi lesz, ha tönkreteszi a haját. Mindkét kezét a zsebeibe mélyesztette, és igyekezett rám sem nézni. Azt hiszem, ez az érintés nélküli nap túl nagy kihívás mindkettőnknek.

Giovanni megszokott olasz akcentusával köszöntött, amint megpillantott minket. Szerencsére sosem volt olyan ember, aki feleslegesen beszél mindent és mindenkor, ő inkább lényegre törő és pontos, kiválóan ért a munkájához. Bemenetelünk pillanatában öt próbababával találtam szembe magam, amin az öt legújabb Armani öltöny díszelgett. Jól végigmértem az összeset, szinte mindegyiket el tudtam képzelni Justinon, nem létezett olyan, hogy rossz választás.

Az ötből kettőt azonnal kilőttünk, Justin tiltakozott ellenük, így a maradék háromból kellett kiválasztanunk a nyerőt. Mind a hármat felpróbálta, és természetesen az utolsó darab ütött a legjobban. A kezeimet a combom alá kellett csúsztatnom és rajuk ülnöm, hogy ne rohanjak rögtön oda hozzá, és ne vegyem birtokomba azt a szépen formált ajkait, amikor alaposabban megnéztem abban az öltönyben. Justin és az Armani egyszerűen szívdöglesztő kombináció.

Még Leah is elismerő pillantásokkal jutalmazta, és odasúgta nekem, hogy nem számított ennyire drasztikus változásra, ami a külsejét illeti. Meg kell hagyni, mindenki a maximumot hozta ki belőle, remélem az apámnak is elegendő lesz minden, amit tanítottam Justinnak.

Miután beszereztük az öltönyt, már sötétedett, így ideje volt hazaindulnunk. Már alig vártam, hogy valamilyen módon hozzáérjek Justinhoz úgy, hogy azt senki ne láthassa. Leah vitte haza a vásárolt dolgokat, hogy anyáék ne jöjjenek rá semmire. Az utunk felénél el is köszönt tőlünk, így kettesben maradtunk. Feszülten sétáltunk egymás mellett, és már épp fordultunk volna be a sarkon, amikor Justin hirtelen megragadta a kezem, behúzott egy sötét zsákutcába, és mit sem törődve a körülményekkel szimplán letámadta az ajkaimat.

Reflexszerűen próbáltam ellenkezni, de amint megéreztem őt, lehetetlen volt korlátoznom magam. A nyaka után nyúltam, magamhoz húztam, igyekeztem olyan közel lenni hozzá, amilyen közel csak lehet. Justin próbált egyre beljebb és beljebb húzni a sötétebb rész felé, amit nem értettem, de gondoltam azért csinálta, mert figyelembe akarta venni a kérésemet, miszerint ne szolgáltassuk ki magunkat a lesifotósoknak. A derekam után nyúlt, nekem billentette a csípőjét, és azzal a falnak passzírozott. Mennyei érzés volt végre az ajkain csüngeni, és érinteni őt, így ki is használtam minden egyes másodpercet. Percek múlva elvált tőlem, s lihegve beszélt az ajkaimnak.

- Ez nagyon hiányzott – súgta, s egy puszit lehelt a fülem mögé. Remegtek a térdeim, a testem érte könyörgött, s minél többet kapott belőle, annál többet akart. – Jobb lesz, ha innen szétválunk, nem akarom, hogy a szüleid meglássanak minket.

- Rendben - egyeztem bele, és egy lágy puszit nyomtam a szájára. – Holnap lesz az estély, Justin. Kérlek, ne hagyj cserben – néztem mélyen a szemébe, bár voltam benne biztos, hogy látja is, hisz vaksötétben voltunk a két épület között.

- Mindent meg fogok tenni, ne aggódj, Emily. Megcsináljuk – ígérte, s gyengéden megcsókolt.

- Holnap délután kettőkor találkozunk nálunk. Elkészítelek, utána nekem is el kell készülnöm. Még rengeteg dolgom lesz, mielőtt az estély elkezdődik – sóhajtottam. Ma délelőtt megtartottam a modellválogatást, mind a tíz modellem készen áll holnapra. Csak legyek túl rajta!

- Ott leszek – bólintott, és megpuszilta az orrom. – Menj, szépségem. Aludj jól, holnap találkozunk.

- Szia, Justin – utoljára megcsókoltam, és már irányt is vettem hazafelé. A holnapi nap kemény lesz, nagyon kemény. Egész biztosan nem fogok tudni aludni, és végigidegeskedem majd az egész napot. Mindezek ellenére számomra megéri. Ha ez az ára annak, hogy együtt legyek Justinnal, akkor legyen. Megteszem.

Sziasztok! 

Uram Isten, vagy két és fél hónapja annak, hogy utoljára itt voltam. Mentségemre szóljon, hogy alaposan el voltam havazva, tavaly még szerettem volna egy részt hozni, de a tervem meghiúsult, egy szabad percem sem maradt rá. Ott volt a karácsony, a szilveszter, és bár terveztem, de nem jött össze. Most pedig itt a suli, na igen, a fő mumus. Előérettségizni fogok az idén informatikából, plusz még versenyre is menni, ráadásul a félévim is gyászos lett, muszáj a tanulmányaimra koncentrálnom, elvégre az áll a fontossági sorrend élén. Szóval igen, dolgom az van rendesen, de most beszéljünk inkább a részről.

Olvastam, amit az előző rész alá írtatok, és olvastam egyet, miszerint ellaposodtam. Teljes mértékben aláírom, az én hibám, nem adtam bele mindent és így unalmasra sikerültek a részek is. Ezért bocsánatot kérek, igyekszem ezt elkerülni a jövőben. Remélem, ez már valamivel jobb lett, úgy is itt kezdenek majd fellendülni az események. Várom a kommenteket! :)

Nem tudom, mikor fogok legközelebb jönni, de szeretnék egy kis türelmet kérni. Nagyobb szünetek lesznek a részek között az időhiány és a fáradtság miatt, de ígérem, hogy ha hozok részt, akkor az többé nem lesz unalmas, legalábbis mindent meg fogok tenni, hogy ne legyen az. See u next time, sweeties ♥

U.i.: 53 feliratkozó és 61.000+ megtekintés. Nagyon köszönöm! ♥