-*- Emily szemszöge -*-
- Emily, kérlek, mondd el, mi történt – nyugtatgatott Justin, amint égő tüdőmet igyekeztem oxigénnel csillapítani. Úgy éreztem, mintha a levegő pénzbe kerülne, és nekem egy vasam sem lenne a zsebemben. Ránéztem, de aggódó tekintetétől csak még inkább elsírtam magam.
- Bátyus – hallottam egy halvány hangot az ajtóból -, mi a baj?
- Jazzy, hercegnőm – Justin próbálta beletömni a fejem a mellkasába, nehogy a kicsi feldúlt legyen, de már rég késő volt. – Most menj vissza egy kicsit az öcséd mellé, nemsoká jövök, és elaltatlak, rendben? – mély hangjának rezonálása valamiképp nyugtató hatással volt rám, ez mégsem volt elég ahhoz, hogy rendesen lélegezzek.
- Tudok egyedül is aludni. Csak meg akartam vigasztalni Emily-t – jelentette ki a maga gyermekded határozottságával, s ezzel úgy megszorongatta a szívemet, hogy darabjaira tört. Justinnak megemelkedett a mellkasa attól a nagy sóhajtól, amit Jazzy váltott ki belőle, s szinte hallottam, ahogy a fogaskerekek kattognak az agyában, miként magyarázhatná meg ezt egy hat éves kislánynak.
- Húgocskám, te vagy a legjobb ember, akivel valaha találkoztam – mondta büszkén, de fájdalmasan -, viszont Emily most nagyon feldúlt, és csak én tudom megvigasztalni. De megígérem, hogy holnap odabújhatsz hozzánk, jó? – simogatta meg a testvére fejét, aki eközben közelebb jött hozzánk.
- Jó – egyezett bele Jazzy azonnal. – Szeretlek, Emily – tette hozzá, és óvatosan megcirógatta a vállamat.
- Én is szeretlek, manó – nyögtem ki, majd visszaestem Justin vállgödrébe. A gyerekek tényleg megérzik a bajt.
Miután Jazzy visszament a szobájába, Justin egyetlen szó nélkül felkapott a kanapéról, s a kezében bevitt a hálószobába. Egy köszönetteljes pillantással tudtam neki ezt meghálálni, hiszen borzalmasan gyenge voltam. Letett az ágyra, felkapta a mellette lévő pokrócot, s kettőnkre terítette. Egy pillanatra sem eresztett el.
- Beszélj hozzám, szépségem – súgta, s gyengéden lemorzsolta az arcomról a könnycseppeket. Lágy érintése s erős szorítása olyan szintű biztonságot teremtett bennem, hogy tíz perc elteltével már rendesen vettem a levegőt.
- Felgyulladt – csak ennyit bírtam mondani. A gondolattól is kirázott a hideg.
- Mi gyulladt fel? – Justin elhúzódott tőlem, hogy olvasni tudjon az arcomból. Megijedt.
- Felgyulladt az egész – újabb roham akart rám törni, de nem engedtem. – Az egész életem hamuban van. Nem maradt belőle semmi. Semmi – ráztam a fejem, majd beletemettem a tenyerembe.
Rá se kellett nézzek Justinra, hogy tudjam, bővebb magyarázatot szeretne. Muszáj volt öt perc szünetet kivennem, mielőtt folytatni tudtam volna egyáltalán.
- Miután a modellek visszaküldtek minden ruhát, visszakerültek a tervezőszobámba – kezdtem bele. – Saját kezűleg húztam fel mindet a babákra, saját kezűleg tettem sorrendbe őket, s ellenőriztem le mindent, mielőtt elmentem volna otthonról. Nem tudom, hol rontottam el – szaladt végig az agyamon minden összeesküvés-elmélet ismét, melyeket tegnap gyártottam le. – Amikor elindultam tőled, szinte ki sem léptem az ajtódon, anya már hívott, hogy baj van. Valaki felgyújtotta a tervezőszobámat – nyögtem végre ki, majd újra a kezeimbe omlottam.
Justin szinte meg sem bírt szólalni a sokktól. Valahogy én is így éreztem.
- De mégis hogyan? – tárta ki kezeit.
- Ez volt az én első kérdésem is – fújtattam. – Az a hely egy kész barikád volt. Senkinek nem volt oda hozzáférése rajtam kívül. Egyedül én, anya, és te jártál odabenn. Még csak Leah-t sem engedtem be soha. El sem tudom képzelni, hogy történhetett – szörnyülködtem. – Az egész életem munkája odavan. Ott tártoltam minden tervrajzomat, jövőbeli elképzeléseket, mindent…
- Gyere ide, Emily – húzott oda újra magához. – Ne aggódj. Okos vagy és tehetséges. Fogadni mernék, hogy minden benne van a fejedben, amit eddig valaha kiötöltél. A következő divatbemutatót te fogod megnyerni, és megmutatod mindenkinek, hogy téged nem lehet csak úgy összerombolni – nézett mélyen a szemembe. – Kiderítünk mindent. Melletted vagyok – mondta, s én csak ámultam, hogyan tudta pontosan azokat a szavakat mondani, amire szükségem volt.
- Szeretlek – feleltem. Ki sem fejezhettem volna a hálámat jobban ennél.
- Én is szeretlek, Emily. Nagyon szeretlek – mondta, majd lágy odafigyeléssel megcsókolt. Hiába éreztem a padlón magam, csókja egy szempillantás alatt az egekbe emelt, és csak kapaszkodtam belé, hisz ő volt a mentsváram.
Alig két másodpercre váltunk el, amikor rezgésbe kezdett a telefonom. Leah neve ugrott a képernyőmre.
- Emily? Jézusom, de örülök, hogy jól vagy – hadarta, s hatalmas hangzavart hallottam mögülle. – Hallottam, mi történt. Senki nem sérült meg?
- Nem, hála istennek – feleltem nagy sokára, miközben Justin beleültetett az ölébe, s velem hallgatta Leah szavait. – Senki nem volt otthon. A kamerákat is kikapcsolták. Valaki pontosan tudta, mit csinál – sóhajtottam. Gyűlöletes ebbe belegondolni.
- Meg fogjuk oldani. A zsaruk biztosan találnak valamit – bíztatott. – Justinnal vagy?
- Igen – pillantottam szemeibe, s a lelkem meg is könnyebbült. – Nem is tudtam volna máshoz jönni, plusz hamarosan el kell kezdenünk készülődni a nyereményútra, szóval…
- Tessék? – vágott közbe Leah. – Velük mész a nyereményútra?
- Velük megyek – mondtam zavartan -, miért?
- Miért? – úgy ismételte el a kérdést, mintha káromkodtam volna. – Istenem, Emily, a legjobb barátnőd vagyok, és még csak eszedbe sem jutottam – hallottam, amint egyre inkább felkúszik az agyvize. – Alig két hónapja ismered ezt a srácot és máris átveszi a helyem? Kösz a bizalmat – dühöngött, majd rám nyomta a telefont.
Meg sem tudtam szólalni, csak néztem a fekete kijelzőre, s próbáltam felfogni, mi történt most. Valaki nem lehet ennyire ignoráns. Szinte a fél világot bejártam Leah-val, Justin viszont még ki sem tette a lábát az államból, mégis miből gondolja, hogy majd itthon fogom hagyni?
- Igaza van, vele kéne menned – kontrázott rá Justin, akit abban a szent minutumban le tudtam volna csapni ezért. – Ő sokkal jobban megérdemli nálam, nem akarom, hogy…
- Fejezd be – csitítottam. Egy percig sem tűrtem több stresszfaktort tovább. – Már eldőlt. Titeket viszlek, és holnapután indulunk – ellentmondást nem tűrve igyekeztem átsugározni az információt az agyába, hogy felfogja, ez nem vita tárgya. Leah le fog nyugodni. Ezért nem vagyok hajlandó idegeskedni.
- Tudod, ijesztő tudsz lenni, amikor parancsolgatsz – mondta, viszont ahogy ránéztem, láttam a játékosságot a szemében. Hála az égnek, megértette.
- Reméltem is, mert ez olyan tény, mint hogy most itt ülök – magam is meglepődtem, hogy mennyi lelki erőt adott a szimpla érintése, hiszen ha egyedül kellett volna végigfeküdnöm ezt az éjjelt, biztosan egy pillanatra sem nyugodtam volna le. Justin csak félmosolyra húzta a száját, majd elsimította a hajam az arcomból.
- Mit szeretnél csinálni ma este? – kérdte lágyan, s puszit nyomott a szám szélére. Tökéletes arcvonásai megcsillantak a hold fényében, s a sok szar után, ami ma történt, végre annak is jutott hely az agyamban, hogy elismerjem, mennyire szép is.
- Felejteni – mondtam, majd elhúztam a mutatóujjam az állvonalán. Megfeszült, ahogyan a nyakához értem, majd kicsit erősebbre vette a szorítását a combomon. Akar engem.
- Segíthetek felejteni – felelte, s hangszíne egész más tónust vett fel, mint eddig.
- Hogyan? – súgtam. Lenézett a számra, majd vissza.
- Fürödj velem – lehelte ajkaimra kívánságát, s tekintetével csak úgy epekedett a csókomért.
Mégis hogyan mondhattam volna nemet erre?
Türelmetlenül kaptam a szája után sajátommal, mire kissé felemelt s az egyik lábam áttette a sajátjain, hogy szembe kerüljek vele. Mohón falta az ajkaim, miközben a kezével kisajátította a testem minden porcikáját, s én sem haboztam; felgyűrtem a pólóját, míg nem éreztem mindenütt a bőrét kezem alatt. Justin erre egy gyors mozdulattal felállt velem, majd megindult a fürdő felé, ám előtte nekipasszírozott az ajtó melletti üres falfelületnek, elérve ezzel, hogy az összes létező testrészünk összeforrjon.
Ziháltam. Annyira bele akartam temetkezni, annyira érezni akartam őt, hogy nem győztem kapkodni utána, ahogy nyelvével bebarangolta a szám. Soha senki nem tudott belőlem ennyit kiváltani, soha senki nem tudott velem ilyen szenvedélyes, de mégis gyengéd lenni, s annyira, de annyira meg akartam ezt neki hálálni, hogy a következő, amin kaptam magam, az volt, hogy elkezdtem vetkőztetni.
Vissza akarom adni a tegnap estét. Azt akarom, hogy élvezze.
Ahogy elvált tőlem, megszabadítottam a felsőjétől s levezettem a kezem a nadrágja gombjához, előtte azonban megcsodáltam a gyönyörű, kidolgozott felsőtestét, amint rávetült a fény. Beharaptam az ajkam, mire Justin elkapta a kezeimet, berántott a fürdőbe, s magunkra zárta az ajtót. A benti hangulatvilágítás pont tökéletes atmoszférát nyújtott a helyzethez, szinte mintha még a lámpa is ráállt volna Justin bőrtónusára. Végignéztem rajta, s a nagy csendben pont elkaptam sóhaját, amit ő is pont ugyanezt csinálja velem. Egyszerűen megőrjített.
Elindult felém, majd szép lassan kigombolta a blúzom, s hagyta, hadd essen az anyag a földre. Hezitálás nélkül pattintotta szét a nadrágomat is, s immáron fehérneműben álltam előtte, miközben ő egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Kezével felszántotta a hátam, s a következő hang a helységben a melltartókapcsom kattanása volt, amint Justin szétnyitotta azt. Megijedtem, ám tudtam, biztonságban van vele a testem, így egy lépést megtettem hátra, s engedtem, hogy a melltartóm a kezében maradjon.
- Emily… – engedte ki reszelősen a nevemet szájából, s mást sem csinált, csak a szinte fedetlen testemet méregette. - Te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam – mondta, s közel lépett hozzám, felém magasodva ezzel. – Légy az enyém.
- A tiéd vagyok – s ez volt az utolsó, amit mondhattam, mielőtt rátapasztotta száját az enyémre.
Amint közelebb húzott, s csupasz felsőtestünk érintkezett, mind a ketten felnyögtünk, s csak jobban kapkodtunk a másikért. Ellentmondást nem tűrően rántottam le róla a farmerját, s miközben megtettem, végigsimítottam az erekcióján, amitől Justin szinte belefolyt a karjaimba. Őrjítő érzés volt végre ilyen közel lenni hozzá, s el sem tudtam képzelni, hogy valaha érezhetek még így valaki iránt. Rohadtul szeretem.
Félilluminált állapotban magammal húztam Justint a zuhanyzó mellé s megnyitottam a vizet, miközben a másik kezemmel bőven a boxerében jártam. Megelégeltem a maradék ruhadarabokat magunkon, így lecsúsztattam Justin alsóját, míg ő szinte letépte a bugyim, s immáron semmi akadállyal, kitárulkozva szorítottuk egymás meztelen testét. Összeragasztotta minden valaha széthullt darabomat, minden problémámat, s minden kételyemet, amely valaha felmerült bennem. Őrülten kívántam őt, de még őrültebben akartam, hogy elélvezzen.
Bevezettem a zuhany alá, s megszakadt a csókunk, ahogyan belefolyt arcunkba a víz. Ekkor néztem csak rajta végig igazán; ennél hibátlanabb testet még sosem láttam. Szemem egyből lesiklott az ágyékára, a V-vonalára, amely oly erősen keretezte be az irántam növekedett vágyát. Csillogott minden apró izomkötege, ahogyan levándorolt rajta a víz, s ha lehet, még ellenállhatatlanabb lett, mint volt. Ha tehettem volna, megörökítettem volna.
- Érj hozzám – nyögte kivörösödött arccal, ahogy eláztatta a meleg víz. – Kérlek, Emily… érj hozz- ah – nem hagytam, hogy befejezze, kezembe vettem férfiasságát, nekilöktem a falnak, s elé térdeltem. Sokkal többet akartam, mint szimplán hozzáérni.
Az sem érdekelt, hogy zuhogott rám a víz, sem hogy csúszott a térdem a padlón, egyedül Justin kéjes nyögéseit hallottam, amint a nyelvem rajta játszadozott. Azt akartam, hogy elpárologjon belőle az összes valaha megélt stressz, s csak arra koncentráljon, amit csinálok vele. A látványból adódóan be is vált a tervem: csípőjét a szám ritmusára mozgatta, s szorította a nedves hajamat, miközben hátravetett fejjel telítette be a fürdőt nyögésekkel. Elképesztő látvány volt.
Gyorsítottam, közben a kezemmel kitapintottam a kockás hasát, a V-vonalát, s a fenekét, amire annyira ráfüggtem az utóbbi időben. Egyre erősebben tartotta a fejemet, s remegett meg az érintésem alatt; ebből tudtam, hogy közel jár.
- El fogok menni – préselte ki két nyögés közt -, kurvára el fogok menni… - s próbált eltolni ám ekkor az egyik kezemmel besegítettem, s a legutolsó pillanatban kirántottam őt a számból hagyván, hogy észveszejtő nyögések közt a nyakamra s a mellemre élvezzen el.
Annyira kívánatosnak talán még sosem éreztem magam, mint akkor.
Meg sem várta, hogy bármit is mondjak, egyszerűen felkapott, rátett a márvány polcra, s a nyelve máris a csiklómon táncolt. Majdnem kitéptem a haját, amint hozzám ért, s próbáltam nem torkom mélyéről sikítani, nehogy felébresszek minden brooklyni lakost. Keze felkúszott rajtam, hogy markába fogja a mellemet, s tudtam, fél perc sem kell neki, hogy elérje nálam a csúcsot. Nem tévedtem: amint belém helyezte két ujját, tornádóként söpört át rajtam az orgazmus, s olyan erőből szorítottam a kőpolc szélét, hogy féltem, még a végén letöröm. Ívbe feszült a hátam, s közben földrengésként rázott az utóhatás, melyet ez a csodálatos teremtés okozott nekem. Végig tartott, amíg végül el nem ernyedtem, s bele nem folytam Justin karjaiba, aki gyengéden leemelt a földre, s remegő lábaimnak támaszt adott a saját testével. Homályos látásom csak ködösebb lett, amint megcsókolt, s éreztem a saját ízem keveredni az övével, melytől még inkább elvesztettem az eszemet.
Ezt az ég világon semmi nem fogja felülmúlni.
- Emily, csodálatos vagy – zihálta két csók között, s karolt át közben -, annyira szeretlek téged, annyira… - s abba sem bírta hagyni a csókolózást -, te vagy az életem, te vagy mindenem – úgy kapkodott értem, mintha a forró víz gőzével én is el tudnék párologni, s csak csókolt, s csókolt, míg nem vált el hirtelen, s bámult a szemembe, mint aki mondani akar valamit.
- Veled akarom leélni az életem – jelentette ki. – Légy a feleségem.
Hát sziasztok!
Basszus, én magam sem hiszem el, hogy most egy résszel sikerült jönnöm, és nem bármi mással. Nekem elég hihetetlen, hogy itt vagyok, képzelem Ti mit érezhettek, már ha persze itt vagytok még. Két év nem kevés idő, annyi telt el az utolsó rész óta, és akármennyire is akartam a legutóbbi bejelentésemkor részt szülni, egyszerűen nem bírtam. Viszont a napokban annyira rám tört a hiányérzet, hogy le kellett ülnöm, és kitalálnom valamit, hogy folytassam ezt, és hát remélem legalább tudtam kárpótolni valamelyest ezt az űberhosszú távollétet. :)Azt se tudom, valaki észre fogja-e venni, hogy új részt tettem ki, de még ha nem is, akkor sem fogom lógva hagyni szegény agyszüleményemet és a Jemily párosomat. Lehet, hogy még 6 évembe fog telni, hogy befejezzem szegényt, de hát na, legalább próbálkozom, vagy mi...Remélem, aki elolvassa majd, annak nem okoztam csalódást, s bár tudom, hogy extrém régen voltam itt, várom a visszajelzéseket, ha lesznek. Elvégre, azért keményen odatette magát most a szerelmes párunk, nem? :)Hogy mikor leszek itt ismét, azt a jóisten tudja. De lehet, hogy még ő se. Azért egyszer biztosan befejezem, már tényleg nem sok van hátra, maximum 10 rész, és véget ér a Broken maraton. Várom is, meg nem is, hatalmas részem ez a hosszú költemény itt, és nekem is jó érzés lenne végre egyszer be is fejezni, amit elkezdtem.Aki még itt van, azt puszilom, és köszönöm, hogy kitart mellettem még az évek után is. Változatlanul szeretlek titeket ♥