66th chapter - See you soon

-*- Emily szemszöge -*-

Justintól elindulva egyenest Leah háza felé vettem az irányt. Túl fontos nekem ahhoz, hogy egy ilyen apróságon vesszünk össze, főleg azok után, amit tett értem és Justinért. S bár féltem a beszélgetéstől, kapuja elé érve meglágyult a szívem, amint láttam, hogy pont akkor suhant ki az ajtón, amikor a csengőhöz akartam nyúlni.

- Szia – lehajtott fejjel, szégyenkezve köszönt.

- Szia – bátorítóan eresztettem felé egy félmosolyt -, sietsz valahová? Visszajöhetek később is.

- Épp hozzád indultam, ami azt illeti. Bocsánatot akartam kérni.

- Ahogy én is – vágtam rá. – Nem akartam csalódást okozni.

- Ugyan – legyintett. – Csak hisztis picsa módba kapcsolt az agyam emiatt a pár nap miatt. Egyébként örülök neki, hogy újra boldog vagy – mosolyodott el végül. 

- Neked köszönhetem – feleltem, s kitártam a kezem egy ölelésre, melybe Leah sec-perc alatt bele is ugrott. – Béke?

- Béke – fogta szorosabbra karjait körülöttem. Végre, lassan minden a helyére kerül. – Kiderült már bármi a tűzesetről? – húzódott el, melyre keserűen elhúztam a szám.

- Nem tudok semmit – sóhajtottam -, odajöttek a zsaruk, és azonnal lezárták az egész területet. Viszont úgyis haza kell mennem összepakolni, hátha ki tudok deríteni valamit.

- Azt hittem, sokkal rosszabbul fogsz festeni ezek után – jegyezte meg, s a hasamat azonnal el is öntötte a melegség.

- Igazából, Justin… felvidított – kuncogtam a szóválasztásomon, mire Leah álla a földig süllyedt.

- Ti szexeltetek! – kiáltott fel, én pedig összegörnyedve néztem körül, ki hallotta ezt a felettébb nyers megnyilvánulást. – Végre!

- Leah! – böktem oldalba. – Zavarba hozol!

- Muszáj mindent elmesélned – hagyta teljesen figyelmen kívül szégyenkező énem, mivel aztán elérte, hogy jót nevessek rajta.

Mivel tudtam, hogy addig úgysem nyugszik, amíg nem hall mindent, amit szeretne, belé karoltam, s útközben ecseteltem neki, mi történt Justinnal a zuhanyzóban. Éreztem, amint a fejem vérvörösre vált, amikor elém kerültek az emlékképek, s máris alig vártam, hogy újra megélhessem az összeset. Ugyan még igazán nem feküdtünk le, de nekem már ez is elképesztőbb volt, mint bármi, amit eddig tapasztaltam. 

- …és utána megkérte a kezem – fejeztem be a kapunkhoz közelítve.

- Szívatsz.

- Úgy nézek ki? – fordultam szembe vele. – Biztosan nem gondolta komolyan, de igent mondtam.

- Amíg nincs gyűrű, addig akár lovaggá is üthet – legyintett, s elnevettem magam. – De legalább tudjuk, hogy komolyak a szándékai, nem úgy, mint tudjuk kinek – célozgatva köszörülte a torkát, de persze tudtam, hogy Brianre gondol.

- Derekkel mi van? – ötlött eszembe, ha már a komolytalan emberekről beszéltünk.

- Eltűnt. Azután az este után szimplán összeszedte pár cuccát, és már otthon sem volt – hallgattam, miközben beütöttem a számkombinációt a házunknál. – Elkaptam, hogy anya beszél vele telefonon, elvileg szállodába ment, és ott is tervez maradni nyár végéig.

- Talán jobb is így. Nem tudom, mit váltana ki belőlem, ha újra látnám – vallottam be.

- Tudom – bólintott megértően társaságom. – Próbáltam vele beszélni, de azon kívül, hogy mindenféle árulónak elhordott, nem jutottam előrébb.

- Azért köszönöm, hogy megpróbáltad – csak ennyit tudtam kinyögni, mielőtt megpillantottam azt a kalamajkát, ami még 24 óra elteltével is uralkodott a birtokon.

Kapásból három rendőrautót szúrtam ki, legalább tíz emberrel körülöttük. Anya figyelmesen itta az egyik nyomozó szavait, aki aztán megpillantotta a közeledésem, s le is zárta a beszélgetést.

Mi a fene folyik itt?

- Emily! – szaladt felém anya, majd mindkettőnket karjaiba zárt. – Jól vagy?

- Persze, minden rendben. Justin vigyázott rám – biztosítottam épségemről. – Te jól vagy?

- Van valami, amit látnod kell – fogott kézen, s jelezvén a nyomozónak a felégett tervezőszobám felé terelt.

Fogalmam sem volt, mire számítsak. Anya eléggé rémültnek tűnt, s amint a hatalmas lyuk elé álltunk, melyet a tűz hagyott a falamon, meg is értettem, miért.

- Hamarosan találkozunk – olvasta fel Leah a látottakat. Ezer közül is felismerném a lila textilfestékemet, amit használtak a figyelmeztetéshez. Szent ég.

- Hölgyem – szólított meg a rendőr -, van esetleg ötlete, kitől származhat ez?

- Nincsen – ráztam a fejem, ahogy újra és újra elolvastam azt a két szót. Az utolsó porcikámig megrémisztett.

- A tűz a szerverszobán keresztül terjedt át ide, egyelőre nem tudjuk, hogyan – tájékoztatott. – Azt tanácsolom, ne tartózkodjon a körzetben, amíg ki nem derítjük, mi áll a háttérben. Megoldható?

- Igen, most fogunk elutazni egy pár napra – bólogattam, két oldalamon a támaszaimmal. 

- Jó ötlet. Mrs. Miller, kérem, továbbítsa a szálloda elérhetőségét, hogy átvizsgálhassunk mindent, mielőtt megérkeznek – felelte a rendőr, s már ott sem volt.

Őszintén, ha nem lett volna a nyereményutam, akkor is elmentem volna valami kietlen helyre ezek után. Mégis ki tenne ilyet, de főként miért? És a legijesztőbb: mi lesz ezután?

- Emily, kicsim – anya kirántott a spirálból, amibe beledobtam magam, s arcomat két keze közé tette. – Minden rendben lesz. Bárki is szórakozik, megoldjuk, mire visszaértek az útról. Lényeg, hogy érezd jól magad, és ne gondolj erre – simogatott, mire én csak átöleltem. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle mostanra.

- Köszönöm, anya. Vigyázz magadra – súgtam, s elválva tőle Leahba kapaszkodtam, nehogy elájuljak a sokktól, ami ért. 

- Gyere, pakoljunk össze – vezetett a bejárathoz, amíg kissé összeszedtem magam.

Kizárt dolog, hogy ezt elmondjam Justinnak. Csak túlaggódná az egészet, és teljesen értelmét vesztené ez az út. Szeretném magam felhőtlenül érezni, mintha nem most égett volna porrá a fél életem, és visszatérni újult erővel, jobb ruhákkal, jobb ötletekkel. 

- Na, és melyik szexi fehérnemű szettet fogod összerakni a nagy estére? – bökdösött Leah sokatmondóan, s bár tudtam, hogy csak azért teszi, hogy elterelje a figyelmem, hálás voltam neki érte.

- Hát, ahogy észrevettem, tetszik neki a csipke, szóval Myla mellett döntöttem – amilyen hamar válaszoltam, teljes mértékben elárulta, mennyit is gondolkodtam már ezen.

- Hmm, a Myla tökéletes lesz, de azért dobj be egy Fleur Du Mal-t is a bőröndödbe – kacsintott, s igaza volt. Bár az utóbbi sokkal merészebb márka, elképzelve Justin arcát, ahogy meglát benne, megéri a próbát.

Leah készségesen segített eldönteni, mit vigyek erre a négy nap kiruccanásra. Kicsit úgy éreztem magam, mintha ő lenne a tervező, s én az alany. Mindig is tudtam, hogy a merész ruhákban ő a szakértő, ezért szinte mindenbe beleegyeztem, amit javasolt. Alig várom, hogy Justin le se vegye majd rólam a kezét.

Miután lehurcoltam a bőröndöt – ami nem mellesleg legalább egy kisebb falunak való ruhát rejtett -, támadt egy jó ötletem. Miért ne köthetném össze a kellemeset a hasznossal?

- Amber – szólítottam meg a piszkosszőke hajú lányt, aki épp a vacsorához terített meg.

- Tessék, Ms. Miller – azon nyomban le is rakta az arany kanalat a tálca mértani közepére, s várta a következő lépést.

- Ülj csak le – mutattam az étkezőszék felé, s ugyanúgy tettem, ahogy mondtam. Csak egy kétségbeesett pillantást kaptam cserébe. – Nos, arra a döntésre jutottam – tartottam egy kisebb hatásszünetet, ugyanis láttam, mennyire meg volt rémülve -, hogy szeretném, ha eljönnél velem a nyereményutamra.

- Ó – sóhajtott egy nagyot megkönnyebbülésében, mire csak felkuncogtam. Nem gondolhatta komolyan, hogy a kirúgását akartam közölni. – Igazán kedves, Miss. Miller, de…

- Mielőtt ellenkezel – tartottam fel a mutatóujjam -, tudom, hogy kényelmetlenül éreznéd magad, ha nem lenne mit csinálnod, ezért arra gondoltam, vigyázhatnál Justin testvéreire az ott tartózkodásunk alatt. Mindemellett persze kapsz egy saját szobát, teljes ellátást, szobaszervízt…

- Miss. Miller – észre sem vettem, hogy könnybe lábadt a szeme, amíg beszéltem. – Köszönöm, hogy ennyire kedves hozzám.

- Ne viccelj, Amber. Én köszönöm, hogy mindig számíthatok rád – szélesen mosolyogtam rá, mire Amber találkozásunk óta először felpattant, s megölelt. Szó nélkül, jókedvűen viszonoztam.

- Akkor azt hiszem, felhívom a társam egy műszakcserére – toporgott izgatottan, s már el is rohant keresni a telefonját. – Köszönöm, Miss. Miller!

Mai jó cselekedet: pipa.

Leah időközben elköszönt, ugyanis az anyja igencsak kemény kézzel fogja, mióta kitört a botrány Derek körül. Megértem, hogy félti, de Leah sosem tudna arra az útra térni, amerre Derek.

Miután közöltem anyával Amber meglepetését – amiért még meg is dicsért, hogy eszembe jutott -, tűkön ülve vártam, hogy beülhessek a taxiba, és újra láthassam Justint. Az ég már színeket váltott, mely jelzője volt a közelgő naplementének, s a kocsiból kiszállva meg is éreztem a vele járó hűvös szellőt. Időm sem volt a kulcsot elővadászni, Justin a lépteimet hallva türelmetlenül nyitotta ki előttem az ajtót.

- Csak nem a menyasszonyom jött még végre? – fülig érő mosollyal rántott be bőröndöstől a lakásba, melytől kész állatkert szabadult fel a gyomromban.

- Hiányoztam, vőlegényem? – illettem én is a jelzővel, amit rám használt, melyre arca az utolsó milliméterig kisimult, s felragyogott.

- El sem tudod képzelni, mennyire – mondta, mielőtt megajándékozott a világ legédesebb csókjával.

Amint visszaállt a halmazállapotom szilárddá, miután Justin a padlóig olvasztott, elmeséltem neki a történteket – persze egy, elég kulcsfontosságú részletet kivéve. Örültem, amint felvirágzott az arca a ténytől, hogy mennyit tudunk majd kettesben lenni, amiért hozom Ambert is magammal. Mindkettőnknek kell ez az együttlét.

- Sikerült összepakolnotok? – keresgéltem a szememmel a kicsikért.

- Ó, Jazzy már az ötödik tüll ruháját dobta a bőröndbe egy órával ezelőtt, és csak négy napra megyünk – felelte, mire hangosan felnevettem. Melegíti a szívemet, hogy mennyire boldoggá teszi őket ez az út.

- Emily! – szaladt felém az érintett leányzó, akit végül fel kellett kapjak, annyira nagy lendülettel érkezett meg. – Kész vagyok!

- Ügyes vagy, picúr – borzoltam szét a haját, s a nagy zsivalyra Jaxon is betévedt. 

Ezt megfelelő pillanatnak tartottam arra, hogy szembesítsem őket is Amber jelenlétéről. Szerencsére annyit találkoztak már vele, hogy kifejezetten ujjongtak a hír hallatára, és kész tervrajzot kezdtek el kiötölni programként. Justin szeretetteljesen megszorította a kezem, amíg hallgattuk a testvéreit, s tekintetével jelezte, mennyire hálás. Viszonoztam, hisz mióta az életembe került, fenekestül felfordított mindent, amit csak lehetett, a lehető legjobb értelemben.

- Mi lenne, ha rendelnénk vacsorát? – fokoztam a hangulatot, s mást sem kaptam cserébe, csak két törpét az ölembe, s Justint körém tekeredni.

Ha létezik teljes mértékű nyugalom, azt ott, a 16-os apartman padlóján úgy érzem, megtaláltam.

Hát sziasztok!

Gőzerővel igyekeztem összeszedni egy új rövidke, de fontos részt, mielőtt átlépünk 2021-be ezután a borzalmas év után. Már tényleg nem sok van hátra a sztoriból, egyszerűen csak annyira nehezen veszem rá magam az írásra egy ideje, annak ellenére is, hogy mennyire imádom.

Külön köszönet ShinaChan-nek azért az egy kommentért, ami olyan sokat jelentett, miután elolvastam, hogy legszívesebben elsírtam volna magam. Ha ezt látod, köszönöm a bíztatást, és a több évnyi hűséget. ♥

Fun fact: körülbelül két hónappal ezelőtt teljes renoválás alá helyeztem a blogot, kitöröltem több oldalnyi fölölseges rizsát, néhol átfogalmaztam, megformáztam, és mostmár úgy néz ki, ahogyan azt évekkel ezelőtt elképzeltem. Minden rész kapott saját gifet, így teljesen egységes lett. Mindez egy hét intenzív munkájába tellett, ugyanis el kellett olvasnom 233 oldalnyi szöveget, átírni, és részenként újra beilleszteni, de úgy gondolom, teljesen megérte. Életem munkája ez a blog, ennyit megérdemelt. :)

Ha esetleg vagytok még, és olvastok még, várom a visszajelzéseket, és hamarosan jövök a következővel! 

Boldog új évet nektek ♥ xo